Úgy érzem lassan véget ér a családnál való munkálkodásom. Ma Clare azt mondta, hogy tudnék-e több energiát fektetni a házimunkába, és jobban takarítani. Nem akart megbántani, de sírva fakadtam. Úgy éreztem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, nonstop takarítottam a gyerekek után. Mondta, hogy nem könnyű, tudja, de úgy érzi hogy én már ebbe belefáradtam, és megérti ha változtatni akarok. Ha pedig maradni szeretnék akkor többet vár. Amit én nem fogok megtenni. Úgy érzem, hogy túlteljesítettem a bébiszitter fogalmát. Soha nem kellett a ruhákkal vesződnie, mosni, vasalni, a szekrényekbe berakni. Ugyanúgy nem az ő dolga volt a fürdőszoba, a wc-k takarítása, az ágyneműk cseréje. Tulajdonképpen mindent megcsináltam neki. Az, hogy nem tudok 4 vagy több gyereket folyamatosan rávenni, hogy ne dobálja el a szemetet, ne hagyja szanaszét a cuccait, ne egyen a nappaliban, stb azért pedig nem okolom magam. Én próbáltam, de szerintem ezt a szülőnek kell belenevelni nem nekem.

Arra jutottam, hogy többet már nem szeretnék itt dolgozni. Októberben végén úgyis hazamegyek, azelőtt befejezem az itteni munkát, és amikor visszajövök, akkor Limerickbe megyek, ott több a munkalehetőség is. De még sokmindent át kell gondolnom, és ki kell találnom, utánajárnom. Nem lesz könnyű, de sosem az. Szóval novembertől új fejezet. Pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.