Kedd
2010.01.19. 13:43
A mai nap ismét hideg és szeles reggelre ébredtünk. A gyerekek alig bírtak kikászálódni az ágyból, és egész reggel olyanok voltak mint a lassított felvétel. Pedig tegnap este 10kor még olyanok voltak mint az energiabombák. Én eléggé kifáradtam, mert Ciarannal kb 4 oldalas házit írtunk, egy történetet kellett kitalálnia, és én segítettem neki begépelni. Neki már megvolt lapon a háromnegyed része, de azokat is átfogalmaztuk. Meg hát nem volt könnyű néha a gépelés sem, főleg az ismeretlen szavaknál. De megoldottuk egész gyorsan. A baj csak az volt, hogy az irodában lévő számítógépen mindenféle kockát voltak a szövegben. De majd csak ki tudjuk nyomtatni valahogy.
Ma először én vittem a srácokat a suliba amióta visszajöttem. Tök jó volt megint vezetni, egyáltalán nem szoktam el az 1 hónap alatt. Clare azt mondta, hogy bérelni fognak még egy autót amíg ilyen sok a munkájuk, mert hát nem akarnak a koszos furgonnal menni tárgyalni, amit megértek, viszont így meg kell szervezni minden nap, ki viszi meg hozza a gyerekeket suliba, meg haza. Szóval úgy tűnik jövő héttől újra használhatom az autót. Ezentúl Clare megkért, hogy amíg Lisa (Clare asszisztense) elmegy Franciaországba meglátogatni a nem rég született unokaöccsét, mert a nővére ott él, én fogom végezni a papírmunkát meg a gépelést, szóval ez is plusz pénzt jelent majd! Remélem sokáig tart majd ez az időszak!!
Ja, azt nem is említettem, hogy amikor felkeltem és kimentem a konyhába, az első dolog amivel szembesültem, hogy a kutya kihányt valami krumpliféleséget a konyha közepére. Hát én olyan rosszul lettem, hogy alig bírtam később reggelizni. Gyorsan feltakarítottam, de azt hittem én is kidobom a taccsot. Azt hiszem ez az egyetlen dolog, amitől undorodok. Büntetésből – szegény kutya nem tehet róla de – nem engedtem be a házba akárhogy is akaratosan ugatott. Egyrészt kinn a helye, amit az apuka is megmondott, másrészt pedig ne szokjon hozzá, hogy beengedem ha ugat, így is el van kényeztetve, és mindig megkapja amit akar. Azt már elértem nála, hogy ha ebéd közben odamegy az asztalhoz, és gyerekek ölébe teszi a fejét, és bociszemekkel pislog, hátha kap kaját, és én rászólok, tudja jól, hogy ki a főnök, és elmegy az asztaltól. A másik meg ami néha idegesítő, hogy ha a laptopon dolgozom, vagy beszélgetek valakivel odajön és a fejével lökdösi a kezem folyamatosan, hogy simogassam. Nagyon akaratos tud lenni. Persze jutalmazom is ha ügyes, és elviszem sétálni ha jó idő van.
Úgy tűnik szombaton is dolgozom, mert Clare Galway-ba megy a barátnője 40. szülinapjára. Azt még nem tudom, hogy az Kieran itt lesz-e, de azt sem bánom ha nem, maximum majd pénteken este fogok elmenni kikapcsolódni. Ja és ha vége lesz ennek az időszaknak, és lesz egy teljesen szabad hétvégém, meg Samanthanak is, akkor elmegyünk Galwaybe, körülnézni, vásárolni. Nagyon várom már, még sosem láttam a várost, és állítólag a legjobb hely közel s távol. Sőt, még szállásunk is lesz! Addig is gyűjtögetek és spórolok. Meg már tanulni is el kell kezdeni….
Névjegyzék:
Clare – az anyuka
Kieran (kiren)– az apuka
Ciaran (kiran)– a 13 éves fiú
Michael (mihál) – 10 éves fiú
Jack és Niamh (níf) – a 8 éves ikrek (fiú, lány)
Lisa – Clare asszisztense
Samantha – az egyetlen barátnőm jelenleg, francia
Lucky (luki) – az eb
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.