Közkívánatra újra írok. Terveztem, mikor visszajöttem, de úgy felgyorsultak az események a suli miatt, hogy minden este fáradtan zuhantam az ágyba, vagy ha volt rá lehetőségem találkoztam a lányokkal. Jenny, a francia lány már hazament, Julia pedig most Amerikában van még néhány hétig., úgyhogy Anne-el vagyok a legtöbbször. Vannak viszont új bébiszitterek is, Eva (Németországból), aki még kb 1 hónapig marad, és Samanta (francia, vele még nem találkoztam).

Szóval eddig kb ugyanúgy teltek a napjaim, megpróbáltam spórolni, hiszen nemsokára megyek haza (október 23 – november 2), úgyhogy kellett a pénz a repülőjegy lefoglalására, sőt a karácsonyi utat is lefoglaltam már!

Hétvégén olyan jó idő volt, mint eddig még soha! Fantasztikus napsütés, se szél, se eső, úgyhogy Anne-el elmentünk a szigetek közül a legnagyobbra, Inishmore-ra (Írül: Inis Mór). A hajóút ingyen volt, mert Anne annak a családnak dolgozik, akik a hajótársaság tulajdonosai. A szigeten leszólított minket egy férfi, épp amikor azon gondolkoztunk, hogy biciklivel menjünk, vagy ne. Mondta, hogy megmutatja az egész szigetet, 10 euro-ért. Már csak pont 2 hely volt a buszban, és úgy gondoltuk, hogy úgysem ismerjük a járást errefelé, hát legyen. Nagyon vicces volt a pasas, folyamatosan poénkodott egész úton, rengeteget nevettünk rajta. Körbejártunk minden nevezetességet, és még volt 2 óránk is, hogy a homokos parton napozzunk egyet. Csodálatos volt, a víz tiszta volt, mesés kék, akár Ibizán, csak a víz hőmérséklete volt jónéhány fokkal kevesebb. Besétáltunk térdig, de rohantunk is ki, annyira hideg volt. Jó hétvége volt.

A gyerekekkel néha nehéz, és mindig változó. Tegnap nagyon megharagudtam rájuk, amikor elkezdtek dobálózni az ennivalóval, ami úgy kezdődött, hogy egymás tányérjára dobálták azt amit nem akartak megenni. Szívesen leosztottam volna nekik egy-két maflást, mert rám sem figyeltek, amikor  , hogy hagyják abba. Így büntetésből nem mehettek át a barátokhoz. Se tévé, se édesség. Kemény voltam, és szigorú.

Ma viszont tündérek voltak. Nem volt nyávogás a házi közben, nem volt verekedés, veszekedés, és szótfogadtak. Ma nagyon jól éreztem magam velük, és szerintem egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Hiányozni fognak ha hazamegyek.

Azon gondolkoztam, hogy mi is ilyen rosszak voltunk? (Nem hiszem)

Ígérem, hogy hamarosan új résszel jelentkezem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.