Csütörtök reggel fél háromkor keltünk Apával, mert 6-ra legkésőbb a reptérre kellett érni. Fáradt voltam,  de egyben vártam is az utat, mert most kivételesen Velencén keresztül utaztam vissza Írországba. Így olcsóbb volt a jegy, mint közvetlenül. Körülbelül 8ra értem Olaszországba, volt 6 órám a csatlakozásig, így felültem egy buszra, és irány Velence! Szerencsére a reptérről indítottak olyan buszokat, amelyek kifejezetten a járatok indulásához igazodtak, így 4 órát tudtam a városban tölteni. Hideg volt, és köd, de ettől függetlenül  én élveztem ezt a kis kirándulást. A buszról olyan házakat láttam, mint amilyenek a régi filmekben vannak, pl. Zorro-ban. Tipikus mediterrán stílusú óriási ház, körülvéve egy hatalmas birtokkal, és szőlőültetvénnyel. Egy óra volt a repülőterről a városba az út, szundítottam is egy kicsit. Amikor odértem, várni kellet egy fél órát, mert a információs iroda még nem nyitott ki. Vettem egy térképet, és adtak hozzá egy utikalauzt. Próbáltam megfejteni, hogy merre megyek, és hol vagyok, de egyáltalán nem sikerült rájönnöm. Elindultam egy irányban, és csak megjegyeztem merről jöttem. Nekivágtam (a még otthon újonnan beszerzett) rózsaszín kis gördülő bőröndkémmel, és róttam az utcákat. Bár eléggé fagyos volt az idő, engem mégis magávalragadott az utcák, a házak, a csatornák, és a gondolák hangulata. Az összes kirakatban fényes, díszes, csiri-csáré maszkokat lehetett kapni, tollasat, csillogót, csipkéset, fodrosat. Legszívesebben vettem volna néhányat, és kerestem volna egy bált, ahol azonnal fel tudom venni. A ruhákról nem is beszélve. Na meg a csizmák! Húúú de jól be tudtam volna vásárolni! Csak hát azért ott is drága az élet. Viszont az egyetlen dolog amit nem hagyhattam ki, az az étel. Két óra után átfagyva beültem egy kis vendéglőbe (ami kívülről kicsinek tűnt, de belül tágas volt, és inkább hasonlított egy étteremre. Kértem a kedvenc ételemet, egy igazi olasz lasagne-t. 100%-kal állíthatom, hogy a legeslegfinomabb lasagne volt, amit valah is ettem! Sajnos a pizzára már nem futotta, meg nem is voltam éhes, de még mindig számban érzem az egyedi olasz ízeket.

Sajnos az étteremben sem volt túlságosan meleg, ahogy néztem nem is volt radiátor vagy ilyesmi. Ez persze nem tett jót a náthámnak, de hősiesen fújtam az orrom, és krémeztem, hogy ne nézzek úgy ki mint Rudolf a rénszarvas. A busz indulása előtt még betértem egy kávéra, és beszélgettem egy szicíliai házaspárral, akik szintén a pesti járattal jöttek, és Palermo-ba utaztak tovább. A fiukat voltak meglátogatni, aki Pesten dolgozik. Németül beszélgettünk. Az olaszok elég furák. A nagy orrukkal, karakteres arcukkal, hatalmas szemöldökükkel párosítva a beszédstílusuk eléggé idegesítő. Jól hangzóak a szavak, de ahogy beszéltek, olyan érzésem volt (mivel alig értettem valamit), mintha állandóan veszekednének, vagy káromkodnának.

Visszajutottam a reptérre, már eléggé fáradt voltam, és még hosszú út várt rám. A második járat majdnem két óra volt, és hangos, mozgolódós. Az olaszok nem tudtak a seggükön maradni, folyamatosan dumáltak, meg mászkáltak. A légikísérőknek úgy kellett rájuk szólni, hogy üljenek le, mert nem tudnak közlekedni az ülések között, nem tudják végezni a munkájukat.

Végre megérkeztünk Dublinba. Pont elértem a buszomat, ami Galwayba vitt, ahol Brian már várt rám. A busz sokkal kényelmesebb volt mint a repülő, az egész napos utazás után jól is esett elterpeszkedni az üléseken. A buszon aztán volt minden nemzetiségű: olasz, lengyel, japán, meg még ki tudja. (Meg én :D)

Borzasztóan hosszú nap volt, de megérte!

Sajnos a telefonommal tudtam csak képeket csinálni, és későn jöttem rá, hogy rossz volt a képbeállítás, így nem túl élesek a képek. Nagyon bánkódom emiatt, de majd talán egyszer újra eljutok, és szebbeket készítek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.