Ezen a reggelen csak azért sem keltem fel délig. Gondoltam kiélvezem az utolsó vasárnapot, amikor nem kelek fel arra, hogy a gyerekek fociznak vagy fogócskáznak az udvaron. Kényelmesen megreggeliztem, és egész nap lazítottam (nem mintha ez előző napokban nagyon aktívkodtam volna).  A legmegterhelőbb dolog amit ezen a napon csináltam, hogy összepakoltam azokat a ruhákat és egyéb szükséges dolgokat amiket a családhoz akartam vinni. Vártam, hogy hívjanak, mert azt mondták keresnek, ha hazaértek. Samanthától kaptam egy smst, hogy a család éppen a mellettük lévő pubban ül, és hallotta amint arról beszélgettek a gyerekek, hogy mennyire örülnek, hogy újra velük leszek. Kicsivel később hívott Clare, hogy ha gondolom beköltözhetek, vagy akár reggel is mehetek, ahogy nekem tetszik. Mivel az apartman amiben lakom nagyon hideg ebben az időszakban, inkább Briannél alszom, most otthon van, mert megkezdődött a vizsgaidőszak. Amikor pedig elmegy Limerickbe vizsgázni, csak akkor alszom a házban a családdal. Most nagy spórolást terveztem, és nem akarok csak a fűtésre naponta 4 eurót kiadni. Már nagyon várom a holnapot, mert néha nagyon nehéz tétlenül ülni, sokkal jobban szeretem, ha borzasztóan elfoglalt vagyok. Azt hiszem, emiatt nem kell aggódnom a gyerekek miatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.