Az embert nap mint nap érik szerencsés és kevésbé szerencsés pillanatok, napok, időszakok.  Attól függ, hogyan tekintünk az eseményekre. Szerdán reggel első alkalommal vonattal mentem a ferihegyre. Mindenre volt időm, előre  becsekkoltam az interneten, így nem kellett sorbaállni. Két órát elüldögéltem a gépre várva. Sorban állás, buszon várakozás (mivel a repülő messze állt a beszállókaputól). Az elsők között léptem be a repülőgépbe, mindenki hamar elfoglalta a helyét, és vártunk az indulásra. Vártunk, és vártunk. A pilóta kb egy óra múlva bejelentette, hogy a kifutópálya túl havas, latyakos, most takarítják le. Hát vártunk. Kb fél órával később már láttam az ablakból, hogy a malév gépek sorra szállnak fel. De mi wizzairrel utaztunk, aminek mint kiderült külön szabályzata van, ezért még egy órát vártunk a szél enyhülésére, hogy felszállhassunk. Na ez a várakozás pont elég volt arra, hogy az utolsó buszt elérjem, ami elvisz Londonban az egyik reptérről a másikra. Hihetetlenül dühös voltam, hiszen eredetileg 6 órám lett volna az átszállásra, és az busz csak másfél óra. De a repülő késett, és a buszmenetrend is pont úgy volt kitalálva, hogy akkor épp nem  jött busz, csak két óra múlva. Szuper. Na, akkor micimackó stílus: gondolj, gondolj, gondolj…  taxi. De nincs annyi pénz nálam. Megkérdeztem a taxist, egy indiai pasast, hogy mennyibe kerül az út. Alig értettem mit mond, de egy idő után kivettem a szavaiból, hogy elég a célállomáson fizetnem. Addigra Apa nemzetközi gyorssegélye is megérkezik a bankszámlámra. Oda is értem rendben a másik reptérre, még időm is volt bekapni valamit. Már nagyon fáradt és kimerült voltam, és nagyon nem volt kedvem sorban állni, de arra gondoltam, már nincs sok hátra. Hát tévedtem.  Egyszer csak megszólalt a hangosbemondó, hogy a gépünk kb másfél órás késéssel fog megérkezni, és csak azután szállhatunk fel. Szuper. Már csak ez hiányzott. Simán elérhettem volna a későbbi busszal is a járatot, blablabla. De felvidított, hogy beszélgettem egy ír pasassal, és amikor mondtam, hogy Magyarország északi részéről, egyből rákérdezett, hogy Vác? Hihetetlenül meglepődtem. Az építőiparban dolgozott Pesten, és nagyon tetszett neki Vác is. Még nem találkoztam senkivel aki tudta volna merre van, sőt néha már annak is örülök, ha az emberek a fővárost ismerik. Ja és megdícsérte az angolomat. A megérkezés mégis mindig a legjobb része az utazásnak. Előbb utóbb úgyis eljön ez a pillanat. Lehetett volna ez az út egyszerűbb, zökkenőmentesebb és olcsóbb. De másnapra már lezárták a reptereket a folyamatos hóesés miatt. Szóval rosszabb is lehetett volna. Sokkal rosszabb.

De az ember már csak ilyen. Valamit eltervez, és annak úgy kell lennie. Ez nem mindig jön össze, és ezt el kell fogadni, túllépni rajta, és új erővel nekilendülni. Sok energiát és pozitív gondolatot szippantottam magamba otthon. Kellett már nagyon a családi szeretet, és a barátok. Olyan alapvető dolgok, hogy együtt legyünk, beszélgessünk, nevessünk. De jó volt visszajönni is. Lementem a tengerhez, és újra éreztem amit régen. Csak néztem a vizet ahogy a nap lebukott a felhők között, és csak arra gondoltam, hogy annyi de annyi lehetőség van még az életben, amennyi csepp a tengerben. És ha a fény fáradt pirosban eltűnik a láthatárról, másnap újra feljön. Újra és újra.

Én most az egy lépést hátra, hogy nagyobb erővel tudjak előre ugrani gondolatot követem. Visszamegyek a családhoz, mert Limerickben nem találtam, illetve a vizsga miatt nem is kerestem munkát. Az államvizsga pedig januárban újabb utazást jelent, így erre a pár (5-6)hétre újra bébiszitter leszek, ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Abban bízom, hogy a karácsonyi szezon hoz nekem valami extra munkát amit szabadidőmben elvállalhatok, mert félre kell tenni az új tervekhez!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.