Csütörtök este fáradtan, de élményekkel annál inkább megpakolva értem vissza Írországba. Pénteken egy kis munka, na meg szombat reggel is, mert a család éppen költözött egy ideiglenes házba (a hotel nyaralóinak egyikébe), amíg az építkezés folyik. Szombat délután 2kor Briannel útnak indultunk. Igaz, hogy Dublinba Galwayból (kb 1 órára van Doolintól, ahonnan a busz indul) 4 órába telt, csak 1 euro-ba került. A busztársaság weboldalán ha jó időben, vagy jó előre lefoglaljuk a jegyet, akkor találunk ilyen lehetőségeket. Végülis hol máshol lehet átszelni egy országot 1 euróért?!?

A reptéren már úgy közlekedtem mint a busz- illetve a vasútállomáson. Szokásos becsekkolás, bőröndellenőrzés, várakozás. Mivel Manchester nagyon közel volt, a macera a fel- meg leszállással több időt vett igénybe, mint maga az út.

11 körül értünk a hotelbe - ami inkább vmi középkategóriás szállásnak mondható volt, de megfelelt a célnak. Vasárnap szerencsénk volt, egész nap ragyogó idő volt, kicsit hideg, de végig sütött a nap. A szálláshoz reggeli is járt, de annyira nem volt jó ízű, mint az ír, pedig ugyanazból az összetevőkből áll, csak úgy látszik az alapanyagok teljesen eltérőek. Nem tudom, hogy részleteztem-e már, hogy a hagyományos ír illetve angol reggeli miből is áll. Először is vannak a sült virslikolbászkák: ezt a legnehezebb definiálni, mert finomabb mint a virlsi, de nyersen nem lehet megenni, és kevésbé fűszeres, de éppen elég finom; sült szalonna, tojás, kis sült hurkakarikák (véres-májas) és paradicsom szószos bab. Minden hétvégén ezt reggelizünk, plusz amikor tehetem. Na az angol reggeli - legalábbis amit ezen a helyen szolgáltak fel, feleannyira sem volt jó. A kolbász forgács állagú és ízű volt, a kis hurkakarika pedig óriás volt, tele hatalmas mócsingokkal, az ízét pedig inkább nem is részletezném.

A reggeli után lazítottunk egy kicsit, aztán irány a stadion! Rengeteg ember volt, de hamar megtaláltuk a helyünket, és nem kellett sorban állni, vagy várni. Az egyik sarokban ültünk, de nagyon közel a pályához.

A meccs első perce büntetővel kezdődött, amit egy gól követett. A meccs hátralevő részében különösebben nem történt semmi, de nagyon élveztem, mert közel voltam a játékosokhoz, és láttam mindent.

Másnap megnéztük európa egyik legnagyobb bevásárlóközpontját a Trafford centert. Nagyon hangulatos hely, álom a vásárlás (kicsit több pénzzel). Belül mindenféle hangulatú és stílusú díszítő elemek vannak. A főcsarnok úgy van kialakítva, mint egy hatalmas óceánjáró hajó, máshol mediterrán vagy egyiptomi stílusú "utcák" voltak. A főbejárat pedig úgy nézett ki, mint egy hatalmas színház főlépcsője.

Fárasztó egy utazás volt, de ez is megérte. Ez a két kép készült, mivel nem volt nálam fényképezőm. Megint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.