Egy egész napos utazás után újra ír földre tettem a lábam. Hajnali 4 körül értem vissza Doolinba. A szombatot végigpihentem, és a fél vasárnapot is. Vasárnap délután volt a halloween buli a közösségi házban a gyerekeknek. Mi csináltuk a rémségek házát, és rettentő jelmezbe öltöztünk be. Samantha volt a boszorkány kinézetű jósnő. A srácoknak bele kellett nyúlniuk egy tányérnyi tésztába és onnan lehetett kiolvasni a jövőt. A szoba következő sarkában voltam én Júliával, aki hentes-rémet játszott egy borzalmas maszkban, én pedig úgy sminkeltem ki magam, mint egy halott. Ott feküdtem az asztalon, és amikor a gyerekek közel jöttek, akkor felugrottam sikítva. Nagyon vicces volt, néhányan sikítva rohantak tovább. A mellettünk lévő szobasarokban volt Lisa a német bébiszitter egy ketrecben, valami szintén borzalmas maszkban. A szoba közepe el volt kerítve, a belsejében volt Brian, a bátyja, és az apukája, és onnan ijesztgették a gyerekek, elkapva a lábfejüket a sötétben. Néhány kölyök többször is végigjárta a szobát, annyira élvezték. Aztán másfél óra után - berekedve a sok sikítástól - végre elhagytuk a rémségszobát, és találkoztam Niamh-el és az unokatesókkal. Maradtunk még egy kis ideig, majd elindultunk Limerickbe. Sajnos időm nem volt se átöltözni, se lemosni a rémisztő sminket, szóval poén volt úgy találkozni Brian lakótársaival, ahogy éppen kinéztem. Szerencsére ott is volt Halloween party, és nagyon jól beillettem a környezetbe….

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.