Hopsz, úgy repül az idő, én meg semmit nem írtam az elmúlt 2 hétben…Rengeteg minden történt az elmúlt 2 hétben, igyekszem visszaidézni:

AZ ÚJ BÉBISZITTER, Február 4. Csütörtök

Csürtörtök este átmentem Samanthához beszélgetni, mik történtek a héten, képeket nézegettünk a neten, és Liz, akinek Samantha dolgozik, mondta, hogy miért nem megyünk át a sógorához bemutatkozni az új bébiszitternek. Elég késő volt már, de úgy gondoltuk miért ne. Bekopogtattunk, és kicsit zavarban voltunk, hogy csak úgy letámadjuk szegényt azon a napon amikor megérkezett, és Anais (francia) is meglepődött, de azért vicces volt. Kedves lány, kicsit szótlan, és nem is mindig értett meg minket, de majd mi gondját viseljük, és úgyis belejön az angolban. Kijelentettem, hogy nem beszélhetnek franciául, mert azt nem értem…

CLARE’S GOT TALENT, Tehetségkutató, Február 5. Péntek

Az egyik helyi rádió (Clare FM) meghirdetett egy tehetségkutató versenyt, bármilyen formában indulhattak a versenyzők. Volt aki énekelt, táncolt, színdarabot adott elő, vagy valamilyen hangszeren játszott. Micheal indult a családból, a Westlife – What about now című dalával. Egész héten gyakoroltuk, letöltöttem neki a szöveget, meg csak a zenét, szöveg nélkül. Sajnos a válogatáson nem mehettünk be meghallgatni, tehát addig nagybevásároltunk Clare-el, és a többi gyerekkel. Utána elmentünk a mekibe enni, közben mindenféléről beszélgettünk. A srácok kérdezték szerintem ki a legrendetlenebb, ki beszél a legcsúnyábban, stb. Annyit nevettünk, alig bírtam megenni a sültkrumplit. Hazaértünk, kipakoltuk a kocsiból a szatyokat, és találkoztam Samanthával és Anais-szel, elmentünk Lahinch-be, megmutattuk neki az ottani kocsmákat és a tengert. Sokminden nem látszódott, mert sötét volt, de az ég tele volt rengeteg csillaggal.

SZÜLETÉSNAPI PARTI, Február 6. Szombat

Az ikrek (Jack és Niamh) születésnapja február volt, így a héten voltam bevásárolni, vettem szülinapi kellékeket, lufit, a nagybevásárlásnál pedig megvettük az üdítőket, és a nasit a partira. Az ikrek egyenként 10-10 havert hívtak, tele volt az udvar. Rengeteg srácot ismerek már, de mégis meglepődtem, hogy néhány új arccal is találkoztam. Az udvaron felállítottak egy ugrálókastélyt, nagyon vicces volt, én is kipróbáltam, mert hát annyit nyaggattak a lányok, hogy nem tudtam nemet mondani. Aztán szegény Lucky nemkívánatos lett a partin, így elhatároztam, hogy elviszem sétálni. Na akkor jött egy kissrác, hogy rosszul esett, és fáj a karja. Bevittem az anyukákhoz, akik a nappaliban beszélgettek. Újra útnak indultam, amikor Lucky fellökte Ronant, a 3 éves kis tökmagot, akkor gyorsan felkaptam őt, aztán megszidtuk Luckyt, és megkerestük az édességes dobozt. Miután ezt is elrendeztem már a kapu végénél jártam, amikor Niamh szipogva odabiciklizett, hogy senki nem játszik vele a szülinapján. Végül ezt a traumát is sikerült megoldani, lesétáltam Luckyval a tengerparthoz.

FEBRUÁR 7-14

Ez a hét szokás szerint telt, mindig volt valami szervezkedés, ki hol hova megy, suli után, lecke után, sport, tánc, stb. Különösebben nem történt semmi érdekes. Ezen a szombaton már nem kellett dolgoznom, otthon pihentem. Úgy volt, hogy Clare és Kieran elmennek Galwaybe, egy hotelbe, és én vigyázok a gyerekekre szombat este és vasárnap reggel, de nem tudták időben lefoglalni a szobát, így inkább csak egy vacsorát terveztek, viszont annyira fáradtak voltak, hogy végülis otthon maradtak. Niamh-el elmentünk a boltba este, mert a szüleinek szeretett volna venni kártyát valentin napra, az iskolában készített valami rózsaszín kiscsibét ez alkalomból. Vettünk kínait, és együtt megettük a családdal, beszélgettünk, és boroztunk. A srácok tv-t néztek, csak Ciaran ült még az asztalnál, és az apa-fiú viszonyról vitatkoztak. Ciaran megjegyzést tett, hogy egyszer az apja úgy sebberúgta, hogy legurult a lépcsőn, amit állítólag meg is érdemelt, és majd ő is megtanulja egyszer milyen apának lenni. Aztán előjött a nők kontra férfiak beszélgetés, de Clare-el túlerőben voltunk, mi nyertük meg a „párbajt”. Nagyon sokat nevettünk, még akkor is, ha nem minden poént értettem meg, vagy fogtam fel a beszélgetésből.

FEBRUÁR 15.

Az iskolában most egy hét szünet kezdődött, amire azt hittem, hogy nehezebb lesz, mint a szokásos hétköznapok mert a gyerekek egész nap itthon lesznek, de szerencsére tévedtem. Reggel befogom őket a takarításba, segítenek is rendesen, Ciaran szó nélkül berakta a koszos edényeket és tányérokat a mosogatógépbe, Niamh-et és Jack-et már nehezebben lehetett rávenni, hogy takarítsák ki a szobájukat, viszont amikor elkezdték, alaposan megcsinálták, jó volt, hogy mindannyian egyszerre sürögtünk forogtunk és csak úgy ragyogott minden.

Este 7kor a szülők temetésre mentek, én pedig elmentem begyűjteni a srácokat a haveroktól. Mikor visszaértünk az ajtó zárva volt, ki voltunk zárva!!!! Gondoltuk 8körül hazaérnek, mert azt mondták, hogy kb 1 óra múlva jönnek vissza. Lementünk a pubba, ittunk egy kólát, és szókirakót játszottunk. Jack kezében maradt egy kistányér fele, amit gyorsan visszaillesztett, hogy ne lássa senki. Jól szórakoztunk, de 8 után már a pubban nem tartózkodhatnak gyerekek, így megpróbáltuk felhívni a szülőket, természetesen ki voltak kapcsolva. Visszamentünk a házba, és szerencsére elfelejtettem bezárni az apartman ajtaját, így fel tudtunk menni addig. Szerepjátékoztunk, aztán pedig tv-t néztünk. Jack már a végére eléggé nyűgös lett, és szipogott is az anyukája után, így bezsúfoltam magunkat szorosan egymás mellé, Niamh az ölemben ült, betakaróztunk egy nagy paplannal, és szerencsére valami vicces show ment a tv-ben. A szülők fél 11kor értek haza, bocsánatot kértek, hogy elfelejtették kirakni a kulcsot. Gyorsan ettünk egy pirítóst, mert nagyon éhesek voltunk, nálam semmi kaja nem volt. Aztán irány az ágy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.