Újra hétfő… újra a napi rutin. Viszont az idő fantasztikus! Napos és az évszakhoz képest meleg. Ma egy pulcsiban mentem Luckyt sétáltatni, az út végén leültem egy kőfal tövébe, zenét hallgattam, és csodáltam a tengert, illetve óceánt. Lucky mint egy veszett egér szaladgált fel-alá, bár nem csodálom a rossz idő miatt ős is csak kétszer csavargott el.

A hétvége szokás szerint telt. Szombaton dolgoztam még napközben, amit nem bántam ugye a plusz pénz miatt, meg legalább nem költöttem kajára, és amúgy sem tudtam volna nagyon mit csinálni, mert egész nap esett, és Samantha is csak délután végzett a munkával. Este találkoztunk, megmutogattuk egymásnak milyen ruhákat hoztunk, ő a legújabb sminkkészletét, és egyéb partikellékeket. Eredetileg úgy terveztük, hogy megnézünk egy csajos filmet, de végül úgy döntöttünk, hogy ez az első szombat, szünet óta, és nem minden szombaton jön össze, hogy együtt menjünk valahova, így úgydöntöttünk, hogy irány a parti! Felöltöztünk csinibe, lementünk a pubba, ahol szokatlanul sokan voltak, mert egy fiatalokból álló tanár-csoport érkezett, de velük nem beszélgettünk, annyira arrogánsak voltak (franciák), akik franciát tanítanak Dublinban. Samantha próbált velük beszélgetni, de úgy el voltak szállva magukkal, hogy inkább nem voltunk rájuk kíváncsi. Pedig friss diplomások voltak…

Aztán eltaxiztunk Lahinch-be, ahol nagy sikerünk volt, de mi nem foglalkoztunk senkivel, csak táncoltunk és jól éreztük magunkat. Bár Samantha megismerkedett egy sráccal, aki szerintem nem nézett ki jól, de hát ahhoz képest nem volt olyan vészes, mint ahogy sapka nélkül láttuk….

Vasárnap arra keltem, hogy Niamh hívott a vezetékes telefonon a házból, mert a játék főzőedény készletét kereste. Mondtam neki, hogy a mosogatógépben vannak. Nagyon örült, megköszönte, és azt mondta, hogy „ te vagy a legjobb”. Aztán Samanthaval a pubban vacsiztunk. Rajtunk kívül senki nem volt, Doolin most teljesen kihalt, maximum pénteken és szombaton vannak emberek. Haza felé sétáltam, amikor egy másik pub előtt megláttam Clare-t cigizni az ajtóban. (Nem tudom említettem-e de titokban cigizik), lesegetett be, hátha jönnek a gyerekek. Nem tudom hogy tudja titokban tartani, mert azt érezni lehet utána is. Aztán bement, én meg indultam tovább haza, erre visítást hallottam. Niamh és Jack szaladt ki a pubból, mert hallották, hogy épp arra sétáltam. Megöleltek, és jó éjt kívántak. Úgy meg voltam hatódva, pedig olyan semmiségnek tűnik. Éreztem a szeretetüket, önzetlen volt, és valahogy tiszta. Nem is tudom milyen szó illik igazán erre, de azt hiszem ez áll a legközelebb. Egyik hétköznap is, amikor mentek lefeküdni, és az anyukájuknak adtak puszit, automatikusan jöttek hozzám is. Borzasztóan jól esett.

Ma reggel viszont alig akartak felkelni. Háromszor mentem be a szobájukba, először szóltam nekik, másodszorra már a villanyt is felkapcsoltam, harmadszorra már a takarót kellett levennem róluk, hogy végre kimásszanak az ágyból. Niamh és Michael már reggelizni jött le, de Jack sehol sem volt. A kis rosszcsont még mindig az igazak álmát aludta.

Ma tortilla-tekercs lesz az ebéd, újra izgulhatok, hogy megeszik-e, vagy nem. Az a legjobb, hogy a B terv mindig bejön ha minden kötél szakad. (halrudacskák). Megyek is, készítek ebédet, holnap jelentkezem újabb eseményekkel, már amennyire eseménydúsak a hétköznapok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.