Minden 3 héttel ezelőtt kezdődött… utolsó hétvégét töltöttem a családdal. Furcsa volt számolni a napokat, egyrészt nem akartam menni, másrészt viszont minden nap egyre kevesebb kedvem volt dolgozni. Végül eljött a búcsú napja. Nagyon rövidre sikerült, mert nem akartam elsírni magam. A gyerekek olyan aranyosak voltak, még a legidősebb fiú is megszorongatott rendesen, aztán gyorsan bevágódtam a kocsiba, mert már potyogtak a könnyeim. Ahogy kihajtottunk a főútra, már kaptam is egy sms-t Clare-től, hogy már most hiányzom nekik, és még egyszer köszönnek mindent, és bármikor szívesen látnak. De már nem volt vissza út. Előttem volt a városi élet..

Másnap rögtön kezdtem is a Café Noir nevű kávézóban, ami egy sarokra van az új lakástól. Első nap elég húzós volt, sokan voltak, és rengeteg mindent kellett megtanulnom. Persze a felét nem jegyeztem meg annak amit elmutogattak. Két lány volt rajtam kívül, Nikola és Aoife (Ífa). Nikola lengyel származású, kb 25-30 körül lehet, nem árulta el. Van egy kislánya, a barátját 4 hónapos terhesen otthagyta mert egy idióta volt, most a kislánya 3 éves, egyedül neveli, de jól megvannak. Aoife 20 éves ír, csak 2 hetet dolgoztam vele, mert visszament fősulira. Hát mit ne mondjak nem volt egyszerű az első hét. Tele voltam égési sérülésekkel, amiket folyamatosan beszerzek, és sok mindent elrontottam. De nem meglepő, hiszen egyből mindent kellett csinálnom: kávét (minden félét), szendvicseket(nyitott, zárt, meleg 4 féle kenyérből), salátákat, a 7 féle szósz nevét, levest meg (főleg francia elnevezésű) egytálételeket felszolgálni, a péntárgépet használni, felismerni azokat az embereket akiknek nem kell fizetniük, leszedni az asztalokat, mosogatni a mosókonyhában, ismerni mi hol van a hűtőben, rendelni amire szükségünk van kb 14 különböző helyről, papírokat kitölteni arról, hogy reggel mennyi a hőmérséklete a 4 hűtőnek, meg a fagyasztónak, mi mikor jár le, melyik szállító mit hozott, WC-ket tisztán tartani, fél óránként aláírni, hogy minden rendben van, tiszta és van elég papír meg szappan, megszámolni a pénzt a pénztárgépben, megcsinálni a pénzügyi zárást… Ez bele telt egy kis időbe mire hozzászoktam. Plusz a „ne úgy csináld, így csináld, miért csinálod?” Valamikor 3 dolgot kértek egyszerre, amellett amit eredetileg kellett csinálnom. Egyik nap el is bőgtem magam, már nem tudtam visszatartani, kibuggyantak a könnyeim. Túl sok volt a stressz, én meg nem elég gyors, meg rutinos. De a csajok jó fejek voltak egyébként, próbáltak vigasztalni meg ezerszer bocsánatot kértek, meg elmesélték, hogy ők is pont így kezdték, és a mosókonyhában bőgtek..

Most hogy Aoife visszament a suliba egy srácot küldtek (fogadok, hogy valamelyik másik Café noir kávézóból, és meg akartak szabadulni tőle) aki nagyon idegesítő. Ahogy viselkedik, és ahogy beszél 99,99%ig biztos lennék benne, hogy nem a lányokat részesíti előnyben, de mint kiderült, van egy 2 éves kislánya, úgyhogy ez az elmélet megdőlt. Nem szeretek vele dolgozni, bár nagyon tudja, hogy hogy kell bánni a vevőkkel, rettentően rendetlen. Meg van szabva, hogy a kávégépnél van 2 rongy, különböző dolgokat tisztít. Hát ő mindkettőt össze-vissza elszórja, a földön hever, a pult meg egy nagy rendetlenség. Kicsi a hely, de ő ott hagyja a tejet, ahelyett hogy visszatenné a hűtőbe, vagy csak letörölné a pultot, ahelyett, hogy a kávé csöpög mindenfelé. Remélem felvesznek valaki mást hamarosan!

A többi dolgot már megszoktam, és a legforgalmasabb ebéd időszakot is túlélem már. Meg nem csak én követek el hibát, múltkor Nikola kiborított egy nagy bödön oliva bogyót az 1,5x 4 méteres kis helyre a lehető leges legforgalmasabb időben. Azért is égetem meg magam sokszor, mert nagyon kicsi a hely és képtelenség kivenni a sütőből a kész ételeket miközben 3an nyomorgunk egymás mellett.

Ja és vevők is nagyon furák tudnak lenni. Vannak akik nagyon kedvesek, vannak akiket nem lehet érteni, vagy akik morcosak, esetenként bunkók. Általában üzletemberek viszont alig adnak borravalót. Mivel itt a pultnál kell kérni és fizetni, csak egy pohár szolgál a borravalónak. Az ételek meg szerintem alapból drágák, úgyhogy csak a nagyon aprókat kapjuk. Az első KÉT HÉTBEN 10 euró borravalót kaptam (2 sör), csak úgy a mérce kedvéért Brian 20-40 euró borravalót kap EGY NAP (4-8 sör). A harmadik héten 15 eurót kaptam (3sör), szóval lehet, hogy ez még lesz jobb is.

Általában 4-6 órát dolgozom egy nap, mert lecsökkentették a munkaidőt amiatt, hogy nem volt forgalmas. Reggel és 4 után elég egy ember, de ebédidőben 3ra van szükség. Ja és van 30 perc szünet amit nem fizetnek, de nem mindig van lehetőségünk 30 percig nem csinálni semmit, rengeteg teendő van. De attól függetlenül levonják és nem fizetnek. Ez eléggé bosszantó, mert volt olyan nap, amikor annyian voltak, hogy még wc-re sem volt időm elmenni.

Az új lakás..

Aranyos kis hely, már teljesen berendeztük, szerintem elég otthonos lett. Az első héten nem volt se tv, se internet, és az új telefonomat is eltulajdonították, úgyhogy semmi kapcsolatom nem volt a külvilággal. Azóta vettünk egy jó kis tv-t, előfizettünk néhány csatornára, és végre van internet is. A kis falu után  fantasztikus érzés, hogy bármire szükségem van, 200 méteren belül mindent megtalálok, és a kínai kajától az indiain át bármit ehetek. Van egy kis állat klinika is a szomszédban (erről mindig Ancsa jut eszembe). Sosem tudtam eldönteni, hogy ez egy klinika kisállatoknak, kis klininka állatoknak, vagy kis klininka kis állatoknak.. hihi. A hátránya a városi életnek viszont az, hogy este zajosak az utcák..

Ettől a héttől kezdve hétvégenként Lahinchben fogunk lenni, Samantha lakótársa hazamegy, így van egy szabad szoba nekünk. Alig várom. Gyönyörő a kilátás az ablakból a tengerre, és mindig olyan érzésem van, mintha nyaralnék. Igazi kis vikendlakás!

A hétvégén Brian szüleinél aludtunk, mert Brian nővérének az eljegyzésést ünnepeltük, és a fiatalabbik bátyjának a 6. házassági évfordulója! A nővére 28 éves, és már vagy ezer éve együtt van a barátjával. Közben a panzióban is dolgoztam egy kicsit, majd elmentem a sport napra a kultúrházba, ahol találkoztam Niamh-el. Be nem állt a szája annyit mesélt.

Ja, és a legjobb hír az egész beszámolóból, az hogy lefoglaltam a repülőjegyet haza!!! (még így korai foglalásként is drága volt (300 euró ~ 67 sör)! December 24-én karácsonyi csomagként érkezem! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.