A mai történet azért ezt a címet kapta, mert elvileg már szombaton meg kellett volna érkeznem Írországba, méghozzá délután fél 4kor. Sajnos ez nem így alakult. De már az is egy jó hír volt, hogy Ferihegyről felszállt a gép, már napokkal előtte izgultam, mert rengeteg járatot töröltek előtte. Amikor Árontól elbúcsúztam a reptéren, mentem becsekkolni. Már akkor ki volt írva, hogy fél órás késéssel indul. Felszálltam, feldobtam a csomagomat. Mellettem ült egy lány, magyar volt, de perfektül beszélt angolul, csak nagyon idegesítő személyisége volt, már csak úgy ránézésre is. Levette a csizmáját, törökülésben ült, lehúzta az ablakredőnyt, mert bántotta a napfény, így én egész úton nem láttam semmit, szóval inkább aludtam. Több mint másfél órát késett a gép, ráadásul amikor leszálltunk a londoni repülőtérre, akkor még 30-40 percet vártunk, mert a pilóta valamilyen oknál fogva – ezt nem értettem, így nem tudtam megfejteni – nem az eredeti pályára szállt le, hanem egy távolabbi helyre. Oda pedig buszt vezényeltek, amire várni kellett. Jó sokat. Nagysokára megérkezett a busz, bezsúfolódtunk, vártunk, elindultunk, vártunk, megérkeztünk, vártunk (útlevélellenőrzésre), aztán szembesültem azzal a ténnyel, hogy a második járatom, ami ugyanarról a reptérről indult, már rég elment. Szóval nagy levegőt vettem, de nem ért váratlanul, mint hazaúton, mivel erre már számítottam. Csak bosszantott a tény, hogy mi lesz. A reptéren nem lehetett új járatra helyet foglalni, csak interneten. De kreditkártyával kizárólag. Nem volt más választásom, hívtam Clare-t. Ő éppen a kórházban volt, mer t Ciaran eltörte a bokáját. Na, gondoltam, én is a legjobbkor zavarom ezzel. Nagyon rendes volt, megadta nekem a hitelkártyájának az adatait, és így le tudtam foglalni egy helyet a vasárnap reggel 8-as járatra egy másik londoni reptérről. Vettem buszjegyet, és két és fél órás buszozás után már a másik reptérre értem, érintve egy harmadikat útközben. Most már elmondhatom, hogy London összes repterét bejártam, némelyiket többször is, viszont még Londonban nem voltam. Szörnyű. :D

Volt kb 10 órám a reptéren. Közben elfogyott az összes pénzem mindkét telefonomról. Persze feltölteni sehogy sem lehet. A legrosszabb az volt az egészben, hogy amíg este vártam és csöveztem a reptéren plusz egy órát el kellett viselni, mivel otthon már egy órával később volt. De hát ki lehet bírni. Azt hiszem már bárhonnan eltalálok, nem veszek el sosem a nagy világban. Összességében nagyon drágára sikerült ez a karácsonyi szünet, és éppenhogy sikerült megvalósítani a B tervet.

Tehát arra a döntésre jutottam, hogy már csak körülbelül négy hónap van hátra a küldetésemből, már nem fogok hazajönni, mert alig tudtam félretenni a hazautazások miatt, amit pedig sikerült, az elment a mostani visszaútra. Ennyiből akár már nyaralni is elmehettem volna a tengerpartra 1 hétre.

Amikor vasárnap megérkeztem, Clare várt a reptéren, elvitt „reggelizni”, utána pedig a gyerekeknek néztünk kesztyűt, sapkát és sálat. Nagyon arik voltak a srácok amikor visszaérkeztünk Doolinba, de olyan volt, mintha csak pár napra mentem volna el, itt semmi nem változott.

A hétfő átlagosan telt, azzal a kivétellel, hogy nem volt víz. Lefagytak a csövek, fürödni nem lehetett, de még a wc-t lehúzni sem. Este viszont már feltöltötték a tartályokat, mesés érzés volt 3 nap után megfürdeni és pihe puha meleg ágyikóban aludni.

A mai nap egész drámaira sikerült. Niamh egyik barátnője nálunk volt, és egyszer csak azt látom, hogy Niamh kisírt szemmel jön hozzám, és bömböl. Persze egy szót sem értettem abból amit mondott, úgy sírt. Végül kiderült, hogy a barátnője azt mondta, hogy mivel dislexiás, ezért nem tud olvasni, mert valami gond van az agyával, de jajj, ezt soha nem kellett volna megtudnia senkitől. Na ez kiverte a biztosítékot, rengeteget győzködtem Niamh-ot hogy nem buta, és nincs vele semmi probléma, megpróbáltam neki elmagyarázni a dolgokat, ami végülis sikerült, és aztán kibékítettem őket. Nem volt könnyű, de hála a fantasztikus diplomáciai érzékemnek, megoldottam ezt a konfliktust is.

Clare csütörtökig nem jön haza, gyerekeknek meg holnap kezdődik a suli. Én meg a házban alszom, mert annyira hideg van az apartmantban, hogy még egy éjszakára sem lehet felfűteni.

Ma már nem voltak olyan jegesek az utak, és visszatért a tipikus ír tél: borzasztó szél, és eső…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.