Zselé Fish
2009.07.09. 15:12
Az elmúlt néhány napban nem sok új dolog történt. A két idősebb gyerek általában az apukájukkal megy dolgozni minden reggel és este érnek haza, így általában az ikrekkel töltöm az egész napot. Persze néha megduplázódik az egy négyzetméterre eső gyerekek száma amikor átjönnek a haverok. Sose bánom, mert akkor elszórakoztatják egymást, és én addig lazíthatok. Tegnap meg ma is a tengerpartra mentünk le köveket mászni, és kagylót gyűjteni. Sajnos alig találtunk, mert szinte az összes rá volt még tapadva a sziklákra. Viszont annál több medúzát láttunk partra vetődve, mivel a múlt héten megemelkedett a víz, majd mostanra megint visszahúzódott. A part a kompkikötő mellett úgy néz ki, hogy van egy nagyon kevés homokos partszakasz, és rengeteg hatalmas kőszikla, a vízhez közel pedig olyan kőrengeteg, amin rengeteg lyuk és gödröcske van,és szinte lehetetlen megközelíteni a vizet, mert az óceán és a sziklák találkozásánál végig hínárerdő terül el, ami pedig írtó csúszós. Bele is csúsztam egy ilyen kis gödörbe mivel strandpapucs volt rajtam, és mázlim volt, hogy abban a kis tócsában épp nem lubickoltak túlélő medúzák azaz zseléhalak.
A másik program a játszótér melletti kirándulás volt, amikor "ladybird"öket azaz katicabogarakat gyűjtöttek a kicsik. Sajnos haza kellett mennünk elég korán, mert Niamh véletlenül magára borított egy egész pohár narancslét, és fázott. Így hát hazaindultunk, de persze még ettünk egy fagyit (mivel addigra már senki sem fázott és nem volt fáradt annyira hogy sietnünk kellett volna haza). Én is ettem egyet (bounty-s jégkrémet), pedig nem szokásom. Főleg itt. Ők annyit esznek az édességekből, cukorkákból, nápolyikból, kekszekből és gumicukrokból, meg csokiból és sütiből, hogy már a felsorolástól eltelek. Korlátozni is akartam az édességfogyasztásukat, de amikor a múltkor direkt nem vittem magammal pénzt, hogy legyen mire fognom, akkor épp összetalálkoztunk az anyukával félúton, erre ő megkérdezte a gyerekeket, hogy akarnak e a játszótér után fagyizni. Szép - gondoltam - akkor én minek törjem magam.
Ma ünnepeljük a francia lány, Jenny szülinapját a lakásomban, Júlia már meg is sütötte tegnap a tortát, vettünk köszöntőitalt és csipszeket is! úgyhogy már minden kész a bulihoz. Jó lett volna egy házibulit tartani, de nem tudom mit szóltak volna a szülők, így inkább csajos partit rendezünk, aztán tovább megyünk a pubokba. Legalább addig sem költünk.
Ja, és a pontos információk: augusztus 2-án megyek haza, és 22-én jövök vissza egy kis angliai kitérővel.
Na megyek, mert éhesek a pocakok!!!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.