Hurrá, ilyen munkahelyem sem volt még, ahol 2 hét után megemelték volna a fizetésemet. Pontosan 25%-os pocket money emelést kaptam! Persze ez annak a következménye, hogy annyira kiszámíthatatlan az, hogy mikor kell a gyerekekre vigyázni, hogy egyszerűen lehetetlen nyomon követni, mikor mennyivel többet kellett rájuk figyelni. Akad olyan is, hogy az apuka még nem ér haza – mindig rengeteget dolgozik, és ha itthon van, akkor is csak telefonál – az anyuka meg úton van mindenfelé, és 10-11ig sem érnek haza. Ilyenkor átmegyek a gyerkőcökhöz és viszem a laptopomat is. Ha éhesek, készítek nekik valami vacsorát, vagy szendvicset, esetleg egy kis gyümölcssalátát, és persze magamnak is. (általában azt esznek amit én megkívánok – mivel én készítem- hihi).

Van olyan is, hogy kint játszanak az udvaron, én meg az apartmanomban pihenek, szóval nem kell rájuk minden pillanatban figyelni. Most például senki nincs itthon, mindenki a barátoknál, meg fociedzésen van.

Ma lasagnet sütök, és az anyuka meg is kért, hogy mentsek meg neki egy kis adagot, mert annyira jól néz ki, hogy mindenképpen meg szeretné kóstolni. Ő most munka után Galwaybe megy a barátnőivel, kb 1 óra vagy 1,5 az út. Csak holnap jön vissza. Nagyon bírom a nőt, és tök vicces, amikor azt mondja nekem, hogy „good girl” ha például veszek kávét, mert látom hogy elfogyott, és nem kért rá; meg mindent intézek ahogy kell… Az apuka ma hazaér korán, így én is kiruccanok este a lányokkal a pubba. A péntek a legjobb nap, mivel szombaton egyikünk sem dolgozik, így mind a 6an együtt vagyunk.

Beszéltem a nagymamával telefonon (apai ágon). Meglepetésemre értettem amit mondott (telefonban!!) és utána fel is hívtam az apukát, és átadtam az üzenetet. Viszont a gyerekekért majdnem elfelejtettem menni, mert ma kirándulós nap van, és ki volt írva a hűtőre, hogy „Niamh – 4 o’clock”; „Jack – 6 o’clock”. Azt hittem, hogy akkor kell menni értük a suliba, még jó hogy az anyuka átjött, hogy megyek e 3kor. Vicces, mert reggel megkérdeztem, hogy akkor később kell-e értük mennem, de ezek szerint ő sem mindig érti, hogy én mit mondok (haha!).

Voltam vásárolni Ennistimon-ban, ami egész közel van, méghozzá a Super Value-ban. Van itt SPAR is, meg a nagyobb Ennis-ben TESCO, LIDL, és ALDI is. Jó kis nap volt, beültem a kocsiba, zenét hallgattam, és csak mentem, hegyen völgyön át, néha lelassított valami traktor, vagy annál nagyobb jármű és alig bírtam megelőzni a sok kanyar miatt, de  nagyon élveztem. Hétfőn megyünk a gyerekekkel Ennisbe, és ahogy kivettem a szavaikból feltétlenül be kell majd ugranunk a játékboltba is…

Ma először sikerült továbbmennem a part felé, mivel a bikák és a tehenek másfelé legelésztek, mint eddig. Lementem egészen a partra, de nem volt olyan egyszerű, mivel egyrészt tele volt lyukakkal a föld a tehenek miatt, másrészt meredeken kellett lefelé másznom, harmadrészt pedig egészen érdekes köveken kellett keresztülugrálnom. Közvetlenül a part mentén gödrös kőrengeteg van, amiknek a medrecskéiben kagylók és meggyszerű fura élőlények tanyáztak. Alig bírtam a vízhez menni, mert a hínárszerű növények teljesen belepték a köveket, ezért nagyon csúszós volt.

A víz szép volt, tiszta de sötét, és helyenként világos türkiszkék foltok díszítették.

Állítólag a beachen (strand, kb 1 órányira) él egy delfin, akit Dusty-nak hívnak, és az emberek mellett és alatt szokott úszkálni. Feltétlenül be kell szereznem egy fürdőruhát (mivel azt főleg nem hoztam), és találkoznom kell ezzel a fantasztikus kis élőlénnyel! (annyira hihetetlennek tűnik, WOW!!)

Tegnap voltunk a gyerekekkel a játszótéren, nagyon élvezték. Elkerített, mint nálunk a legtöbb, de ettől függetlenül Lucky (még mindig nem szoktam meg hogy ők „Luki”-nak ejtik) bent randalírozott a gyerekek között. Imádták, amikor megforgattam, vagy meglöktem őket, úgy sikítottak, hogy bele is fájdult a fülem. Hazafelé már nem voltak olyan jók, mert nem akartak szót fogadni. Illetve amikor elindultunk még be voltak kötve, aztán amikor éppen át akartam adni a két vendéggyereket a mamájuknak, láttam hogy a csomagtartóból másznak ki. Elég kellemetlen volt, mert azt hihetik rólam, hogy nem figyelek rájuk, pedig csak a vezetésre koncentráltam, meg arra, hogy merre kell mennem.

Nagyjából bevezettem a délutáni alvást, mert éjjel sokáig fent vagyok, annyira világos van. Kora délután meg nincs sok dolgom, úgyhogy szundi… kész a lasagne, úgyhogy megyek is.

Millió puszi mindenkinek!!! Hiányoztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.