Egy kisebb szünet után már tényleg igazán itt volt az ideje, hogy élménybeszámolót írjak. Az elmúlt héten szörnyű idő volt, hatalmas szél. Persze 5 percenként kisütött a nap, aztán jégeső, aztán szivárvány, napsütés, és megint viharos szél. Már kezdek hozzászokni.

Az egyetlen bosszantó dolog az, hogy az internet egyszer van, egyszer nincs, elmegy, visszajön. Biztos az időjárás az oka…

Az elmúlt héten nagyon boldog voltam. Napközben jó kedvem volt, Lisa-val rengeteget beszélgettünk az irodában mindenféléről. Jó, hogy van itt valaki, akivel bármiről lehet beszélni, és sokat nevetni.

Ivett barátnőm (eredetileg Zebegényből, jelenleg Londonból) meglátogatott hétvégén. Pénteken kimentem érte a reptérre, még szerencse hogy Samantha is velem jött, mert Ivett gépe este 11kor szállt le, és elsőre nehéz volt tájékozódnia a sötétben, főleg az autópályán. Egész héten erre a hétvégére vártam, és nagyon jól telt. Miután felvettük Ivettet a reptéren, egyenesen a pubba mentünk, amikor visszaértünk Doolinba. Igaz, hogy fél 1 is elmúlt már akkor, de még volt néhány ember. Legnagyobb meglepetésemre Samantha bevállalta, hogy énekel egy francia dalt. Volt ott két énekes nő, akik valami depressziós dalt énekeltek, ráadásul nem is voltak összhangban, úgyhogy felüdülés volt hallgatni Samanthát, akár milyen bizonytalan is volt elsőre. Minden tiszteletem az övé, én nem lennék ilyen bátor, hogy egyedül, kíséret nélkül énekeljek emberek előtt az én hangommal.. Szombaton felkeltünk, megreggeliztünk a pubban, mini irish menüt kaptunk, fincsi volt, és ahhoz képest, hogy mini menü volt, alig bírtuk megenni. A következő állomás a Cliffs of Moher volt, de előtte felvettük Samanthát is, akinek napközben dolgoznia is kellett. Kegyetlen hideg szél volt a Cliffs of Mohernél, a kapucnink köré tekertük a sálat, így nem fagytunk meg teljesen. Fel is öltöztünk előtte rendesen, 4-5 zokni, meg 2-3 pulcsi a kabát alá, de még így is tocsa állt a cipőnkben amikor hazaértünk. Főztünk carbonara spagettit, és átmentünk Tedhez, az öregemberhez karaokezni. Vicces volt, ABBA dalokat énekeltünk, Samantha a borokról beszélt, (mindig tanulok valamit tőle).

A családdal minden rendben, zajlik az élet. Egész megszerettem már a gyerkőcöket, és nagyon jól érzem magam velük. Jack-kel például állandóan énekelünk az autóban, Niamh-fel cicomázkodunk, Michael pedig állandóan mesél, Ciaran pedig udvariasan megkérdezi, hogy megengedem-e neki, hogy pléjszésönözzön. Szóval már nála is kivívtam a „tiszteletet”, ami nem könnyű egy 13 éves srácnál.

Lucky-t, a kutyust is megtanítottam már arra, hogy leüljön, és ne kuncsorogjon amikor eszünk. Viszont rászokott arra, hogy ha megyünk valahova autóval utánunk fut, és sosem tudom beparancsolni a házba. Tegnap új eszközhöz folyamodtam: fogtam Michael hurley-ét, ami olyan mint amit a jégkorongozók használnak, és azzal tessékeltem be a házba. Használt…

Napközben facebookon lógok, és ma véletlenül ráakadtam Kathrinra, a német lányra, aztán rákerestem Ana-ra, de nem jártam sikerrel először, majd megtaláltam az öccsét, és rajta keresztül Ana-t! Olyan boldog voltam, végre újra kapcsolatba kerültem velük sok-sok év után.

Ma egy karácsonyi éneket tanulok, mert hétvégén valószínűleg énekelni fogunk az egyik pubban. Nagyon izgulok, de szerencsére Julia és Samanta is énekelni fog, mert egyedül tuti nem vállalnám be. Ma már csütörtök, alig várom a hétvégét!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.