És velem ki törődik????

2009.11.19. 20:31

 

Elég hosszú napon vagyok még nem teljesen túl. A délelőtt egész jól telt, Lisatól kaptam néhány cuccot, amit valamikor mostanában vett valami kiárusításon, de vagy nem volt jó rá, vagy csak nem  hordta egyáltalán, ugyanis mindegyiknek rajta van az árcédulája. Kaptam tőle egy farmert, egy bocinacit (rózsaszín övvel – tök tuti -), egy csipkés topot, egy fekete felsőt, amin flitterek vannak, egy lila felsőt, ami nagyon tetszik, és egy csini ruhát, amihez tartozik egy külön top. Jeee, már tudom mit veszek fel a hétvégén.

A délután viszont kifulladás volt. Kicsit sok. A háziírás nagynehezen összejött, aztán mindenkinek a saját programja volt a legfontosabb. Először Jacket akartam elvinni a haverjához, de Michael pánikba esett, hogy neki is kell menni, akkor ő is behuppant a kocsiban, aztán szóltam Niamhnek is, hogy jöjjön, mert egyedül marad. Elindultunk az úton, ami tele volt átfolyásokkal, hosszan elöntve, mivel egész éjjel és egész nap esett. Már a szomszéd földeken is óriási tavak állnak, elvitték a környékről az összes tehenet. Szóval lassan mentem, és már a kereszteződéshez közeledtünk, amikor észrevettem, hogy Lucky követett minket. Direkt nem engedtem, hogy beengedjék az autóba, mert reggel is ugatott, és nyüszített, amikor látta a felfröccsenő vizet. Na gondoltam, fantasztikus, már nincs idő arra, hogy visszavigyem és bezárjam a házba, mert Ciaranért is kell menni a szomszéd városkába, és esett az eső. Szóval beengedtük a kutyát a kocsiba, aki persze csurom víz volt, és megrázta magát. A pumpa kezdett felmenni bennem. Olyan mérges voltam szegény állatra, hogy csak na, mert olyan kis hülye volt, minek jött utánunk… Na jó, akkor Michaelt kidobtuk félúton, irány Jack haverja, de útközben felvettünk egy másik haverját is, Ohn-t (még nem tudtam megjegyezni hogy írják). Cserébe a srác anyukája fogja őket hazahozni, nem kell nekem értük menni. Aztán irány Lisdoonvarna, Ciaranért Niamh-fel. Niamh kérdezte, hogy kaphat-e jégkrémet. Na akkor vettem észre, hogy mezítláb van. Se cipő, se zokni… huh, azt hittem felrobbanok, de már annyira, hogy tök nyugodtan elmondtam neki, hogy már olyan mérges vagyok, hogy az már túlmegy a kiabáláson is. Azt hiszem látta rajtam, és meghúzta magát. Tényleg nagyon feldühített a dolog, mert másodszor kellett orvoshoz vinni felfázás miatt. Amikor ketten maradtunk szépen elmagyaráztam, hogy én nem poénból mondom, hogy ne legyen mezítláb, és hogy ne legyen ki a dereka, mert kórházba is kerülhet, és aggódunk érte. Aztán a globális felmelegedésről beszéltünk. Sosem gondoltam volna, hogy egy 8 évesnek egyszer erről fogok beszélni… de egész jól elmagyaráztam neki ezt is. Felvettük Ciarant (aki azt mondta sokkal jobb az angolom, mint az előző au-pairnek) és hazafelé még beugrottunk a boltba tejért. Mondtam Niamhnak, hogy maradjon a kocsiban, mert mezítláb van. Erre Nico, a boltos csaj pont kinn volt, megláttott minket (pár éve ő is vigyázott a gyerekekre). Én bementem a boltba, és amikor letettem a pultra a szükséges dolgokat, látom, hogy Nico a hátán hozza be Niamh-et. Hú, hát, megint elöntött a méreg, de akkor még jobban, amikor láttam, hogy letette, hogy Niamh válasszon magának fagyit. Ott állt a hideg kőpadlón. Szóltam neki, hogy én már kivettem egyet, és jöjjön azonnal hozzám, és persze felvettem rögtön, úgy fizettem és nekem kellett kivinni a kocsihoz. Nicora amúgy is pikkelek, mert elvileg ő segít a gyerekeknek matekból. Ami azt jelenti, hogy hetente 2szer jön, megcsinálja velük a házit, és egy plusz gyakorlást. Viszont ezzel megnőtt az én feladatom is, mert a plusz gyakorlást a többi napokon nekem kell a gyerekekkel megcsinálni, plusz még egy tesztet egy másik könyvből. És ezért ő elvileg pénzt kap. Én meg nem. Gondoltam, hogy ő jobban tudja, hogyan kell tanulni a srácokkal, de azért eléggé megrökönyödtem, amikor megkérdezte, hogy melyek a prím számok. Hehe, gondoltam semmit közöd a matekhoz, akkor minek vagy itt, és osztod nekem a plusz dolgokat. De inkább nem mondtam semmit. Viszont Clare-nek elmeséltem a mezítlábas sztorit, és azt mondta erre, majd elintézi. Neki sem tetszett a dolog.

Szóval végre hazafelé tartottunk, és újra végighallgattam Lucky jajjveszékelését, ráadásul közvetlenül a fülem mellett nyüszített és ugatott. A gyerekek befogták a fülüket, de nekem még a vezetésre is koncentrálnom kellet, hogy ne menjek túl gyorsan, de arra is, hogy ne menjek túl lassan, mert akkor beragadok a vízbe. Sőt, utána sem volt szusszanyatni időm, mert Niamh-fel még meg kellett csinálni a plusz matekot. Amit persze nem örömmel tett, és el-elszökött a nappaliba tv-zni.

A lényeg, hogy már túl vagyok ezen a napon, és már csak egy kis aerobic van hátra, aztán lazítás, és megnézek egy jó filmet. Éééés, holnap már péntek!!! Igaz, a szülők esküvőre mennek, szóval az estém nem lesz szabad, de nem bánom, mert Samantha, a francia au-pair is ugyanúgy otthon marad, így mindketten szabadok leszünk szombaton. És bulizhatunk együtt egy nagyot, már amennyire a pénztárcánk megengedi.

A bejegyzés trackback címe:

https://orsiirorszagban.blog.hu/api/trackback/id/1537786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása