Tegnap, egy átlagos nappal fényes-délután nyirkos napon, kb 12 óra körül egy mondhatni óriási méretű tehén várt a kapunál, amikor hazaértem a vásárlásból. Bekanyarodtam az útra, ami a ház felé vezet, ő meg követte az autót. De kb akkora volt, mint a kocsi. Lehet, hogy nem vidéken nőttem fel, de akkor is nagy volt. Aztán besétált az udvarra, ahol észrevette Lucky, a kutya és annyira ugatta, hogy a boci beparázott, és átugrotta a kb 1-1,5 méteres kerítést. Na ez még jobban meglepett, mint az, hogy milyen nagy volt. Alig jutottam szóhoz, pláne angolul… Vicces volt.

Ma ment a hiszti azért, hogy menjünk el a boltba édességért… hihetetlenek… de azért szeretem őket. Meg asszem ők is engem. Mostanában a nyakamban csimpaszkodnak, megpróbálnak leteríteni, de persze mindig én vagyok az erősebb. Természetesen elég sokat kell nevelnem őket, hogy kérjenek, és ne utasítsanak, de hát gyerekek, majd csak megtanulják egyszer.

Holnap paprikás csirkét fogok nekik főzni, közkívánatra valami magyarosat. Ha esetleg nem fog nekik ízleni, akkor marad a B verzió, halrudacskák.. de remélem tetszeni fog nekik. Bár sosem lehet tudni náluk. Borzasztó mennyire válogatósak! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.