Csak most tudtam feltenni az újabb beszámolómat, mert a blog „rövid ideig pihent”.

A hétfő most nem a szokásos módon kezdődött. Úgy volt, hogy a család vasárnap délután ér haza, de hétfőn reggel csak a szülőket találtam a házban. Kiderült, hogy a gyerkőcök még Galwayban vannak a nagybátyuknál, és csak délután érkeznek, ami nagyon jó hír volt, mivel Adri dél körül érkezett, és sokkal több időt tudtam vele tölteni, mint ahogy először gondoltam. Elmentünk sétálni a házunkhoz közel eső partszakaszhoz, és szinte minden követ megmásztunk amit csak lehetett, nem volt akadály sem az eső utáni csúszós fű, sem a kőfal. Sőt olyan messzire elmentünk, ahol én még nem is jártam. Ezután kocsival lementünk a kikötőhöz, de első körben elkezdett szakadni az eső, de annyira, hogy kiszállni sem volt érdemes, nem hogy fényképet készíteni a tájról, így tettünk egy kitérőt a suvenir boltokhoz. Közben elállt az eső, és visszamentünk a komphoz. Ott is megmásztunk minden meredek és mély árkokkal teli sziklát, hogy kicsit közelebb kerüljünk a vízhez. Visszafelé felkapaszkodtunk egy nagyobb kőre, mert láttunk két szörföst, akik éppen a hullámok felé úsztak és találgattunk vajon túlélik e..

Ezután vásároltunk, és amikor hazamentünk megérkeztek a gyerekek. Találkoztam a nagybátyjukkal (Patrick), aki az anyuka (Clare) legfiatalabb öccse. Beszélgettem vele elég sokat, és örültem, mert megértettem amit kérdezett vagy amit mondott. Jófej volt, de tipikus örökké bulizós, aki soha nem akar felnőni. Lehetett vagy 35 éves, de látszik rajta, hogy még mindig lump…

Mikor megjöttek a szülők, Adrinak meg akartam mutatni a pubokat, és hát vacsorázni is kellett volna már.. Viszont akadt egy kis nehézség. Az újdönsült kiscica bemászott megint az autó alvázába valahova a két kerék és a motor közé. Sehogy sem tudtuk kiszedni, hiába hasaltam a kocsi alá, nem értem el a kis ravaszt. Fél órát vártunk, hátha előjön, mert egyszer már sikerült elcsípnem, se semmi. Ekkor megelégeltük, és slaggal meglocsoltuk a két kerék közötti részt, aztán kinyitottuk a motorháztetőt. Oda volt felkapaszkodva a rosszcsont, alig bírtam kihúzni, mert közben féltem, hogy kárt teszek benne, olyan kicsi és nem láttam hol a feje, kapaszkodik valamibe, vagy épp megakadt. De szerencsére sikerült épségben kiráncigálnom. Így el tudtunk menni  a McDermottsba, az egyik pubba ahol általában szoktunk enni, mert itt lehet a legolcsóbban finom és laktató vacsorát kapni, ami Csirkés salátás pirítós szendvicsből áll, és adnak hozzá sültkrumplit. Általában alig bírjuk megenni, elég nagy adag, finom és csak 5 euro (átlagosan 8-15 euro egy tál akármi). Aztán átmentünk a McGanns pubba, aztán vissza, mivel vártuk, hogy kezdjenek a zenészek. Sajnos mivel hétköznap volt, nem énekeltek csak zenéltek, de azért így is hangulatos este volt. Másnap reggel amikor átmentem a gyerkőcökhöz, épp szembetalálkoztam az ikrekkel és az anyukával, aki elvitte őket a sportnapra, és én is velük tartottam. A legközelebbi helyen, Lisdonvarna-ban volt, ahol a fociedzésük és a játszótér is van. Amikor megérkeztünk a többi gyerek már ott volt és kórusban kiabálták, hogy HI ORSI!!! Nagyon aranyosak voltak, már megismernek sokan, mert rengeteg barát jön át délutánonként hozzánk. Én még nem boldogulok annyira a nevekkel, de azért nagyjából már fejlődöm. Ezután fájó szívvel kivittem Adrit a buszmegállóba, majd hazakocsikáztam. Délután valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy 9 gyerek volt a házban – nagynehezen sikerült összeszámolnom őket - . Bár nagy volt a zsivaj, de jól eljátszottak egymással. Aztán én is fuvaroztam haza egyet-kettőt, meg értük is jöttek a szülők, szóval nem volt gond. Este segítettem a vacsoránál is aztán én is ettem velük, majd sétáltam egy jót, és amikor visszaértem Luckyval megnéztem velük a Hellboy 2-t mert a szülők temetésre mentek. A film közben Lucky egyszer csak valami távoli mennydörgés miatt megijedhetett és felugrott az ölembe (kifejlett Ír szetter egy idő után kicsit nehéz, a lehelletéről nem  is beszélve), de aztán megnyugdodott kb fél óra után, és leszállt rólam.

Ma itt alszom velük a házban, mert holnap (és ahogy kivettem a szavaikból ezentúl..) mindketten már 6-kor indulnak dolgozni, és ha itt alszom nem kell nekem is korán felkelnem.

Mára ennyi.

u.i.: én is szívesen hallanék arról mi történik otthon! Várom az emaileket!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.