Hihetetlen! Még mindig világos van..  most megy le a nap. Nagyon jó idő volt, éppen kellemes. Ma Jack, a kis angyal megdícsérte a főztömet (sült csirke, krumpli és zöldség). Michael kijelentette ebédnél, hogy ő nem éhes, utána elkezdte nyitogatni a szekrényajtót kekszért… próbálgat a kis ravasz. Ja és állandóan megpróbálnak belógni a kajával a tvszobába. Amit persze én nem hagyok.

Azért nem vagyok ám olyan szigorú, csak amikor kell. Ma például játszottam is velük bújócska-fogócskát… huhh, megizzasztottak rendesen, nem is tudom mikor szaladtam ennyit utoljára. (Talán a tornadresszes tesiórákon még a középiskolában). Alig kaptam levegőt, és folyt rólam a víz, nekik persze meg sem kottyant, rohangáltak még vagy 3 órát…  én csak 10 percig bírtam…majd csendesen belógtam a lakásba, mert végülis az volt a célom, hogy kicsalogassam őket valami játékkal, ne tévézzenek megint bent. Sikerült!

Az az igazság, hogy itt a szülők is rendetlenek, nem csak a gyerekek. De nem csak ebben a családban. A többi au-pair is ezt tapasztalta, főleg a férfiaknál…. Cili! Gyere, segíts helyre tenni őket!!

Jó hír!! Itt nincsenek szúnyogok, viszont bögöly annál több. És csípnek, de nagyon!!! Sőt, még a muslicák is csípnek. Mondjuk a verőcei „vacsoracsatát” nehéz bármilyen élőlénynek is túlszárnyalnia!!!

Szegény gyerekekhez néha magyarul szólok, például ha valamit nem akarnak, akkor azt mondom hogy DE, vagy amikor fényképzetek, azt mondtam hogy, NE ENGEM!!... Ahhoz képest, hogy az elején angolul beszéltem magamban, és a kutyához is, eléggé visszafejlődtem. Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem értem amit az anyuka mond, pedig fontos instrukciókat tartalmazhat a reggeli csacsogása. Majd idővel…

Viszont, (anya, hangsúlyozom: ÖNVÉDELEMBŐL) „megtanultuk” Jennyvel az egyik sráctól a csúnya szavakat, amiket valójában csak Jenny tudott megjegyeni. Nekem amúgy sem túl jó a memóriám, egyenlőre a család és a többi lány nevét tudtam megjegyezni. A legközelebbi városok közül is csak egyet.

Gondolok rátok, hiányoztok, és sok puszit küldök a meleg, napsütéses, és gyönyörű Írország nyugati partjáról!

u. i.: Visszavonom a fenti állításomat, miszerint nincsenek itt szúnyogok… Attól még hogy nem látod, igenis léteznek….

u.u.i.: Mondtam már hogy leégtem? Lehet, hogy barnább leszek ha hazamegyek, mintha otthon maradtam volna… hihihihihi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.