„Kis” szünet után újra itt. Körülöttem mindenki influenzás.. Brr, remélem nem kapom el, és nem viszem haza! A gyerekek közül is ketten elkapták, az iskola fele beteg volt.

Anne kedden repült haza végleg Németországba, így tartottunk egy utolsó estét a pubban. Ted énekelt, direkt Anne-nek, és együtt sírtunk egymás vállára borulva. Hiányozni fog nagyon, mert sok időt töltöttünk együtt, sokmindent átéltünk és túléltünk. Hétfő este elbúcsúztunk, és szomorúan ballagtam vissza a kocsihoz Samantha-val (az új francia au-pairrel, aki júniusig itt lesz, úgyhogy egy ideig nem kell újra búcsúbulit tartani). Próbáltam messziről kinyitni az autót, de nem működött. Gondoltam ez a vacak is elromlik a kezemben, szörnyű.. szóval bedugtam a kulcsot a zárba, és úgy nyitottam ki. Beültünk és mind a kettőnket furcsa érzés fogott el. Túl nagy volt a rend a kocsiban, és akkor jöttünk rá, hogy ez nem az az autó!!!! Gyorsan kipattantunk, bezártam, és rohantunk.. alig bírtuk abbahagyni a nevetést, hogy egy idegen autóba szálltunk be tök simán. Akkor jutott eszembe, hogy aznap este közelebb álltam meg a bejárathoz, hátha esni fog, egyébként meg mindig ott parkoltam, ahol az az autó állt, ami ugyanolyan volt, mint az enyém. Lehet, hogy a színe más volt, de sötét volt, nem tűnt fel. Szóval kalandos volt az az este is.

Amúgy a hétköznapok ugyanúgy telnek mint eddig, reggeli, iskola, takarítás, főzés, ebéd, házi írás. A gyerekek foci, és egyéb órái véget értek, úgyhogy mégtöbb időt töltünk együtt, de nem bánom annyira, velük gyorsan telik az idő. Néha kikészítenek, néha imádnivalóak.

Viszont járok aerobicra (ami ingyen van, Samantha-nak köszönhetően, mert annál a családnál dolgozik, ahol az anyuka az aerobic és tánctanár), és jövő héttől megyek úszni is. Van egy szálloda a szomszéd „városban” aminek van egy wellness részlege. Csodálatos, úszómedence, pezsgőfürdő bent és kint is a teraszon, 2 féle szauna, a hatalmas ablakokból békés erdős kilátás, egyszerűen szuper! A családnak pedig tagsági kártyája van, úgyhogy bármikor mehetek! (ingyen – amúgy 20 euro lenne alkalmakként). Szóval nem panaszodhatok.

Kellemes itt, egyre több embert ismerek, mindenki kedves. És nagyon tetszik az életstílusuk. Sokat dolgoznak, de mindig szakítanak időt egy kis baráti összejövetelre, vagy lemennek a pubba. Ami nem olyan mint otthon, nem csak fiatalok járnak le, meg az öreg alkoholisták, hanem mindenki. Bár nem is lehet nagyon mit csinálni. Főleg, hogy most beköszöntött a téli szezon..

Ettől függetlenül hiányzik az otthon, akármilyen nehéz is most ott.. mert a családot és a barátokat semmilyen jó körülmény nem tudja pótolni.

De már csak két hét és home! sweet home!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.